2018.09.06.
Novodomszky Évától nem idegen, hogy beengedje a sajtót a magánéletébe; inkább érdekes megtapasztalnia, milyen az, amikor nem ő faggat valakit, hanem őt kérdezgetik a mindennapjairól. Szívesen és őszintén beszél a munkájáról, a családjáról, a két fiáról és arról, mi mindent tanul a férjétől való válás során. Aki szívesen nézi a műsorait, az ne hagyja ki ezt a cikket, mert így közelebb kerülhet Novodomszky Évához, a magánemberhez.
Manapság leginkább arról hallunk, hogy a magyar orvosok Nyugat-Európában keresik a boldogulásukat. Aki ezt a cikket hallgatja, bizony, nem csoda, ha felkapja a fejét, mit is keres egy magyar orvos Amazóniában. Mennyi kalandban volt része, amíg eljutott oda, és mivel tölti ott a hétköznapjait. Az pedig szintén nem szokványos, hogy valaki a leprakutatásra szakosodjon. Egy, a más kultúrák iránt nyitott, a legmeghökkentőbb körülmények között is talpraesett magyar orvost ismerhetünk meg ebből a cikkből.
Van úgy, hogy az ember ki akar szakadni a mindennapok monotonitásából. Mi ilyenkor a teendő? Meg kell teremteni azt a környezetet, amely élhetőbb a jelenleginél. Meg kell keresni azokat az embereket, akiknek hasonlóak az elvei a mienkhez. Azok, akik most megszólalnak, arról mesélnek, hogy tudták kialakítani azt, a növénytermesztésből, állattenyésztésből élő közösséget, amelynek minden tagja maga választja ki azokat a feladatokat, azt a munkát, amelyet szívesen végez, és amellyel a közösség életét is segíti. Aki ezt csupa-csupa utópiának hiszi, az mindenképpen olvassa a cikket, és csodálkozzon rá, mennyi lehetséges, élhető életforma van még azokon kívül, amelyeket el tudunk képzelni.
Azoknak a foglalkozásoknak a nagy része, amelyekben a mai gyerekek dolgozni fognak, még nem is létezik. Mit is csináljon az a szülő, aki meg szeretne adni minden szükséges tudást a gyerekének ahhoz, hogy felnőttként egy olyan világban boldoguljon, amelyről most még szinte egyáltalán nem tudhatjuk, mik lesznek benne a keresett, vagy egyáltalán, a megélhetést biztosító szakmák. Bizony, nem könnyű ma sem gyereknek, sem szülőnek lenni. Ez a cikk azoknak a szülőknek ad fogódzót, akik ilyenkor, az új tanév kezdete előtt, a tanszer-vásárlásból hazaérve azon töprengenek, vajon a megfelelő iskolába jár-e a gyerekük, és járjon-e még egy pár plusz nyelv- vagy informatikaórára. Így tehát, amíg a gyerekek élvezik a nyári szünet utolsó napjait, a szülők tanácsokat kaphatnak ahhoz, hogyan készítsék fel őket arra az időszakra, amikor ez a sok-sok telefonozó, számítógépező gyerkőc komoly, dolgozó felnőtt lesz.
Milyen is egy ismert ember fiának lenni? Jó vagy rossz az, amikor Csepregi Éva nem énekes, hanem anyukaként lép a színre, és az iskolában, a szülői értekezleten, koncertjegyet kérnek tőle? Erre a kérdésre is választ kapunk, és sok más fontos apróságot megtudhatunk arról, milyen ellentmondásos érzések között nőtt fel Csepregi Éva fia. Bizony, idő kellett ahhoz, hogy kialakulhasson a mai harmónia, és igazán természetes legyen az, amikor Dávid egy koncert előtt azt mondja a technikusnak, hogy „Évából most kevesebbet!".
Szabó György neve összefonódott a gyógynövényekkel. Sokan vannak, akik esküsznek a különböző teáira, mások pedig csak egyszerűen szívesen hallgatják őt. Most, egy kicsit megkésett születésnapi köszöntőként tekint vissza a cikk Szabó György életére. Nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy a nagymamájától tanultakat felelevenítve, saját tapasztalatokkal bővítve, hogyan lett a gyógynövények országosan ismert szakértőjévé, hanem azt is, hogyan befolyásolták életének alakulását a 20. század magyar történelmének eseményei. Aki szeretne egy nyugodt és megnyugtató, szemlélődésre ösztönző beszélgetést hallgatni, az mindenképpen olvassa el ezt a cikket!
Mi a titka Sándor Györgynek, hogyan tud mindig úgy kinézni, mintha fellépésről jönne, vagy fellépésre készülne? Ezzel a kérdéssel kezdi a beszélgetést a cikkíró, és máris rátapint a lényegre. Arra, milyen nehéz is szétválasztani a szereplést és a magánéletet. Ki tudja, talán nem is lehet, nem is kell egészen elkülöníteni egymástól a kettőt. A magánélet és az előadások szinte megbonthatatlan egységén kívül picit abból is megsejthetünk, milyen a kapcsolata Sándor Györgynek a feleségével és hogyan reagál arra, amikor mindenfélét kérdeznek tőle az utcán.
Két barátnő összetalálkozik. Mi kerekedik ki belőle? Hosszú-hosszú emlékezés, élmények, amelyekből egy másik történés bomlik ki. A helyek, ahol járnak, mind-mind emlékidézőek. A belső és a külső tér változása mind-mind eszükbe juttat valamit. Az emlékezésből merítenek erőt ahhoz, hogy elviseljék a jelent, amiből előbb-utóbb elmesélésre érett emlék lesz.
A japánok sokunknak még most is titokzatosak, viselkedésük megfejthetetlen. Egy egyszerű példán keresztül, a vásárlásból kiindulva, érzékelteti a cikk, mennyire más a nekünk megszokotthoz képest az, amikor Japánban vásárol az ember, és nincs meg az a boltban, amire szüksége lenne. Mit csinál ilyenkor a boltigazgató? Elnézést kér, és másnapra az ország másik végéből is meghozatja a hiányzó árut, nehogy csalódottan menjen el tőle a vevő. Általános érvényű lehet ez a példa a japánok mentalitására? Mindenki döntse el maga. Mindenesetre aki meghallgatja ezt a cikket, a gondolkodásmód különbségének egy jól érezhető példájával lesz gazdagabb.
Három pár mesél arról, hogyan jutott el az esküvőig. A párokban az a közös, hogy mindegyik párból valaki állami gondozottként nőtt fel. Most, ahogyan felnőttként emlékeznek vissza eddigi életükre, az talán a leginkább feltűnő hasonlóság, hogy egyikük sem gondolta volna, hogy megtalálja azt az embert, akivel szeretné leélni az életét. A három esküvő kapcsán három sors bontakozik ki sok-sok emberi dilemmával, fájdalommal, reménykedéssel.
Jó cikkhallgatást, érdekes beszélgetést kívánunk a cikkekről.