2011.10.17.
Filmet nézni önmagában is öröm, akkor pedig különösen, ha mindnyájan tudjuk, mi zajlik a mozivásznon. A kóristák című film vetítésén az élő narrációnak köszönhetően a látássérült nézők sem maradtak ki az izgalmas, azonban sok esetben csak látható pillanatokból. Ebben a különleges élményben volt részük azoknak, akik október 13-án ellátogattak a Francia Intézet, a Vakok Állami Intézete és az "Informatika a látássérültekért" Alapítvány által szervezett filmvetítésre.
Az estét Bernáth Ildikó fogyatékosügyi miniszteri biztos, majd a Francia Nagykövetség szociális ügyekért felelős képviselője, illetve Szabóné Berta Irén, a Vakok Intézetének igazgatója nyitotta meg. Mindhárman hangsúlyozták, hogy az akadálymentesítés nemcsak a fizikai, hanem a kulturális akadályok megszüntetését is jelenti. Az megnyitót követő filmvetítéshez az élő narrációt Kovács Margit, a Vakok Állami Intézete – Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjának munkatársa biztosította.
A film egy idősödő karmesternek és iskolatársának a visszaemlékezése. Az iskolatárs felkeresi Pierre-t, hogy átadja neki zenetanáruk naplóját. Ez a napló elevenedik meg a két férfi előtt, és röpíti vissza őket a gyerekkorukba, a nehezen kezelhető gyerekeknek fenntartott iskolába, ahol az új énektanár a zene erejével, valamint sajátos, finom humorával és emberismeretével megváltoztatta a gyerekek hétköznapjait.
A film elejét és végét, az idősíkoknak a képi elemek segítségével történő hirtelen váltását nem, vagy csak nehezen lehetett volna követni a narráció nélkül. A film elején ugyanis a felnőtt Pierre alig szólal meg, az életében azonban fontos események történnek. Koncertezik, majd hirtelen visszatér Franciaországba, hogy részt vegyen az édesanyja temetésén.
A narráció ezután is hozzáadott egy-egy többletinformációt a filmnek a hallás alapján egyébként nehezebben követhető részleteihez. A segítségével a szó szoros értelmében élvezhetővé vált a film minden perce. Külön ki kell emelni a narrátor felkészültségét és azt, hogy az alámondás egyszer sem zavarta meg a szereplők beszédének a hallgatását. A képalámondás mindig a párbeszédek sokszor csupán néhány másodpercnyi szünetében hangzott el, és kiegészítette az adott jelenetet.
A Kóristák című film narrált vetítése tehát a látássérült és a látó nézők számára egyaránt élvezhető és maradandó élményt jelentett. Bízunk benne, hogy a vetítés sikere arra ösztönzi a filmes szakembereket és a filmrajongókat, hogy Magyarországon is meghonosítsák a Nyugat-Európában egyre népszerűbb, a különböző filmfesztiválokon elismert, díjazható kategóriaként szereplő narrált filmeket.